Miközben az automata vezetésű járművek (AGV-k) és a kerékhajtású mobil robotok jelenleg uralják az ipari automatizálás területét, a hagyományos kerekek fizikai korlátokba ütköznek. Egy modern raktár strukturált környezetében a sík padló adott. Azonban ahogy az automatizálás kórházakba, éttermekbe és összetett gyártócsarnokokba terjed, a „való világ” olyan akadályokat állít, amelyeket a kerekek egyszerűen nem tudnak leküzdeni.
A humanoid robotok képviselik a terepi automatizálás következő evolúciós lépcsőjét. Az emberi fiziológiát utánozva ezek a gépek olyan környezetben tájékozódnak, amely emberek számára készült, nem pedig szenzoroknak. Ezt a váltást három pillér hajtja: fejlett mozgásvezérlés, kifinomult környezeti érzékelés és decentralizált hardvermodularitás.
A nagy változatosságú gyártás és a gyors termékváltások határozzák meg a modern termelési környezetet. A lépést tartáshoz a ipari automatizálásnak túl kell lépnie a merev, elavult keretrendszereken. Míg a hagyományos mozgásrendszerek statikus környezetben kiválóak, gyakran nehézségekbe ütköznek a valós világ változó tényezőivel, mint például a mechanikai kopás vagy a hőmérséklet-ingadozások. Azáltal, hogy a mesterséges intelligenciát (MI) integrálják a kinematikával, a gyártók adaptív rendszereket hozhatnak létre, amelyek valós időben tanulnak és optimalizálnak. Ez a fejlődés biztosítja, hogy a gyári automatizálás ellenálló, precíz és rendkívül hatékony maradjon.
