Az autonóm és automatizált rendszerek ma már a modern ipari automatizálás stratégiáit határozzák meg.
A gyártók robotikát, mesterséges intelligenciát és fejlett vezérlőrendszereket alkalmaznak a hatékonyság és a biztonság javítása érdekében.
Ugyanakkor az energia rendelkezésre állása egyre inkább korlátozza, hogy milyen gyorsan gyári automatizálás skálázható.
Gyakorlatban az energia rejtett szűk keresztmetszetté vált, nem pedig másodlagos kérdéssé.
A modern okosgyár jelentős változást képvisel az ipari automatizálásban.
Az előző digitális hullámoktól eltérően a mai átalakulás szorosan összekapcsolja a szoftveres intelligenciát a fizikai termeléssel.
Ennek eredményeként a gyári automatizálás most beágyazott rendszereket, mesterséges intelligenciát, robotikát és valós idejű adatokat integrál egy adaptív ökoszisztémába.
Az élelmiszeripar tartós munkaerőhiánnyal, növekvő költségekkel és minőségi ingadozásokkal küzd.
Ezért az ipari automatizálás az hatékonysági lehetőségről túlélési stratégiává vált.
A gyári automatizálás, az irányítási rendszerek és a mesterséges intelligencia vezérelte robotika most központi működési szerepet töltenek be.
A romániai Damen Shipyards Galati jelentős lépést tett az előrehaladott hajógyártás felé. A robothegesztés alkalmazásával a hajógyár a kézi munkát igénylő folyamatokról az ipari automatizálásra tér át. Ez a váltás megfelel a hatékonysági követelményeknek és a képzett hegesztők globális hiányának. Ráadásul az automatizálás javítja a nagy volumenű hajógyártás következetességét.
India döntő pillanatban áll gyártási útján. Az ipari automatizálás, amelyet a mesterséges intelligencia és a digitális technológiák támogatnak, meghatározza az ország hosszú távú versenyképességét. Az iparági értékelések szerint a fejlett gyártás jelentősen növelheti India gyártási GDP-jét 2047-re. Azonban a fejlődés korlátozott marad a technológia gyorsabb elfogadása nélkül.
A modern gyártási beszélgetések gyakran az MI-re, az IIoT-ra és az autonóm rendszerekre összpontosítanak.
Azonban sok gyár még mindig bevált régi automatizálási alkatrészekre támaszkodik a termelés stabilitásának fenntartásához.
Ha megfelelően kezelik, a régebbi PLC-k, hajtások és vezérlőrendszerek értékes stratégiai eszközökként maradnak meg, nem pedig technikai adósságként.
