Az ipari automatizálás hagyományosan az irányítás elvén alapult – a hatékonyság biztosítása érdekében a rendszerek előre meghatározott határok között történő szabályozásával. Azonban a digitalizáció és a kapcsolódás térnyerésével az ipari fejlődés következő szakasza nem csupán az irányításra, hanem a tudatosságra és az értelmezésre helyezi a hangsúlyt. A fókusz most olyan rendszerek létrehozásán van, amelyek nemcsak megfigyelik a környezetüket, hanem meg is értik azt. Ez az elmozdulás a funkcionális automatizálástól a reflektív automatizálásig és a helyzetfüggő intelligenciáig jelentős átalakulást jelent a gyárak működésében.
