Az ipari automatizálás jövőjének biztosítása: Az OT kiberbiztonság stratégiai elemzése

A tudományos fantasztikum és a valóság közötti határ elmosódott. A kibertámadások, amelyek egykor irodalmi motívumok voltak, ma kézzelfogható fenyegetést jelentenek a globális kritikus infrastruktúrára. Ahogy az ipari rendszerek egyre inkább összekapcsolódnak, az „légréssel” védett biztonsági modell gyakorlatilag megszűnt. Ez a változás megköveteli, hogy alaposan újragondoljuk, miként védjük a modern társadalom gerincét.

A régi irányító rendszerek veleszületett kockázatai

Az ipari automatizálás olyan eszközökre támaszkodik, amelyek működési élettartama évtizedekben mérhető. Sok programozható logikai vezérlőt (PLC) és elosztott irányító rendszert (DCS) még azelőtt terveztek, hogy a kibervédelem elsődleges szempont lett volna. Ennek következtében ezek a régi rendszerek gyakran nélkülözik az alapvető titkosítási vagy hitelesítési funkciókat. Továbbá a távoli hozzáférési eszközök elterjedése nem szándékolt utakat nyitott meg a gyárterem szívébe.

Az ipari fenyegetettségi kép változásának elemzése

A Nozomi Networks adatai aggasztó tendenciát mutatnak az ágazatspecifikus célpontok tekintetében. A gyártás vált a fő célponttá, ezt követi szorosan az energiaipar és a távközlés. Ez a változás azt jelzi, hogy a fenyegető szereplők most már a gazdasági zavarok előidézését helyezik előtérbe az egyszerű adatlopással szemben. Különösen megdöbbentő az ipari környezetben használt Wi-Fi hálózatok sebezhetősége. A kutatások szerint ezek 94%-a továbbra is ki van téve a lecsatlakoztatásos támadásoknak, amelyek az üzemeltetők számára teljes láthatatlansághoz vezethetnek.

A fejlett, kitartó fenyegetések (APT-k) térnyerése

Az államilag támogatott csoportok, mint a Volt Typhoon, túlléptek a hagyományos kémkedésen. Ezek a szereplők most már arra összpontosítanak, hogy „előre helyezkedjenek el” a kritikus infrastruktúrában a jövőbeni zavarok érdekében. A legújabb rosszindulatú programok, mint a BUSTLEBERM, kifejezetten a Modbus protokollt használják ki – amely sok ipari eszköz szabványos nyelve. Ez a fejlemény kritikus eszkalációt jelent; a hackerek már nem csupán számítógépeket támadnak, hanem fizikai folyamatokat manipulálnak.

A sebezhetőségkezeléstől a stratégiai kitettségig

A hagyományos biztonsági stratégiák gyakran csak a magas kockázatú sebezhetőségek javítására összpontosítanak. Azonban az „egy méret mindenkinek” megközelítés nem működik a bonyolult OT környezetekben. A szervezeteknek átfogó kitettségkezelési keretrendszert kell alkalmazniuk. Ez a módszer a kockázatokat az eszközök fontossága és a lehetséges biztonsági következmények alapján rangsorolja. Például egy biztonsági műszerezett rendszer (SIS) sebezhetősége sürgősebb figyelmet igényel, mint egy nem kritikus felügyeleti terminálé.

A vezeték nélküli és hálózati védelem megerősítése

A vezeték nélküli kapcsolódás rugalmasságot biztosít, de jelentős behatolási pontokat nyit a támadók számára. E kockázatok mérséklésére az ipari üzemeltetőknek be kell vezetniük az 802.11w kezelőkeret-védelmet. A WPA3 titkosításra való áttérés is elengedhetetlen a korszerű gyári automatizálásban. Emellett a hálózati szegmentálás marad a leghatékonyabb módja annak, hogy megakadályozzuk a támadó oldalirányú mozgását, ha már áthatolt a külső védelmen.

Szerzői megjegyzés: Az emberi tényező az OT biztonságban

Véleményem szerint a legnagyobb akadály gyakran az IT és az OT csapatok közötti kulturális szakadék. Az IT a adatbizalmasságot helyezi előtérbe, míg az OT a rendszer folyamatos működését és biztonságát. Ezt a szakadékot áthidalni nem csupán műszaki kihívás, hanem vezetői feladat is. Azok a cégek járnak sikerrel, amelyek a kibervédelmet az üzemeltetési kiválóság alapvető részének tekintik, nem pedig külön IT „adóként”.

Az ellenálló képesség építése szakértői együttműködésekkel

Az ipari infrastruktúra védelme már nem egyedül végzett feladat. A gyártók, mint a Mitsubishi Electric, és a kibervédelmi szakemberek közötti stratégiai együttműködések rétegzett, mély védekezési stratégiát biztosítanak. A tanúsított Termékbiztonsági Incidenskezelő Csoportok (PSIRT-ek) és a fejlett rendellenességészlelés alkalmazásával a szervezetek folyamatos működést tarthatnak fenn még ellenséges digitális környezetben is.